Firenze, ha nem is a világ legdrágább városa, de mindenképp Olaszország egyik legdrágább városa, ezért aztán könnyen azt hihetnénk, hogy mélyen a zsebünkbe kell nyúlni már akkor is, ha csak ízelítőt szeretnénk kapni a város látnivalóiból. Nekem azonban van egy jó hírem, ha csupán egy-két napot tudunk szánni arra, hogy felderítsük a város látnivalóit, egy jól megtervezett látogatással így is szerezhetünk életre szóló élményeket.
Írásomban összegyűjtöttem azokat a látnivalókat, amelyeket ingyenesen, vagy mindössze néhány euróért nézhetünk meg. Vannak köztük olyanok, amelyeket nem az első helyen emlegetnek a legnépszerűbb bloggerek, a város története és a régió művészete szempontjából azonban mégis nélkülözhetetlenek.
Firenze szerencsés választás azok számára is, akik Olaszország felfedezését szeretnék itt kezdeni, ugyanis Firenze szinte összes látnivalója a vasútállomásról gyalogosan is könnyedén megközelíthető. Szükségtelen drága tömegközlekedési eszközöket igénybevenni ahhoz, hogy bárhova eljussunk.

Piazza della Signoria
A firenzei városnézést érdemes a Piazza della Signoria-n kezdeni, amely azért is hasznos kiindulópontja lehet sétánknak, mert itt található az Uffizzi Képtár. Ha úgy időzítjük az érkezésünket, hogy az éppen a hónap első vasárnapjára esik, akkor ingyenesen nézhetjük meg Olaszország egyik legjelentősebb képzőművészeti gyűjteményét. De erről még később úgyis lesz szó.

Palazzo Vecchio
Ha azonban mégis inkább azok közé tartozunk, akiket nem érdekel annyira a képzőművészet, hogy a városba érkezés után máris egy fél napot erre szánjunk, a Piazza della Signoria ez esetben is tökéletes kiindulópont lehet. Az Uffizzi Képtár szomszédságában helyezkedik el a Palazzo Vecchio, amely nemcsak a Mediciek lakhelye volt, hanem a Toszkán Nagyhercegség székhelye is.

A XIII. század végén, XIV. század elején épült épület földszintjére ugyan ingyenes a belépés, azonban ha egyéb részeit is szeretnénk megcsodálni, például a Giorgio Vasary által díszített fogadótermet, hogy csak az egyik legismertebbet említsem akkor 10 euróért kell jegyet váltanunk. Az épületben kiállított legismertebb alkotások egyike Dante halotti maszkja néven ismertté vált alkotás.


Santa Croce-bazilika
Ha már Dante neve említésre került, akkor érdemes végigsétálni a Palazzo Vecchio egyik oldalán lévő utcácskán, ahonnan rövidesen a Santa Croce-bazilikához érünk, amely előtt a világirodalom nagy klasszikusának, Dante-nak szobra magasodik. Dante neve nemcsak a mindenki által ismert Isteni színjátékkal vált hallhatatlanná, hanem azzal is, hogy merőben eltért a humanista szokásoktól. A latin helyett a hétköznapi ember nyelvén, azaz olaszul írta műveit.

Miután alaposan körbejártuk az olasz irodalom egyik legnagyobb alakjának szobrát, mindenképpen térjünk be a téren álló templomba is, hiszen itt temették el Firenze híres szülötteit, a csillagászt, Galileo Galieleit, a Sevillai borbély operájának zeneszerzőjét, Rossinit, Macchiavellit, de itt található Michaelangelo síremléke is. De nemcsak ezért érdemes ezt a templomot megnézni, hanem azért is, mert itt láthaható Donatello Mennybemenetel című szobra, Giotto, A Szűzanya megkoronázása című festménye, a templom udvarán pedig a Brunelleschi által épített Pazzi-kápolnát csodálhatjuk meg.


Vasary-folyosó
A Santa Croce-bazilikától sétáljunk vissza a Piazza della Singoria-ra, majd pedig menjünk be az Uffizzi Képtárba, melynek egyik szárnya egyenesen a Vasary folyosóra nyílik. Az egy kilométer hosszú folyosót Giorgio Vasary tervei alapján építette I. Cosimo de’ Medici alig öt hónap alatt. A folyosó a Palazzo Vecchio-t és az Arno-folyó túloldalán lévő Pitti Palotát köti össze. A későbbi toszkánai nagyherceg legfőbb célja az volt ezzel a különleges építménnyel, hogy a testőrség igénybevétele nélkül, szabadon közlekedhessen a Palazzo Vecchio-ban lévő hivatala, és a Pitti Palotában lévő lakhelye között, a folyosó ablakain keresztül pedig a firenzeiek hétköznapjaiba szeretett volna némi betekintést nyerni.

Bár a folyosóra jelképes összegért válthatunk belépőt (3-4 euró), de csak csoportosan látogatható. Többek között talán azért is, mert falain helyezték el az Uffizzi Képtár több mint 1600 képet számláló portégyűjteményének jelentős hányadát.

Bár a Vasary-folyosó az Uffizzi egyik folyosóján kezdődött és a Pitti Palotában végződött, voltak más kijáratai is. Az egyik kijárata a Santa Felicitá-templomra nyílt. Ennek karzatáról vettek részt egyes vasárnapokon és ünnepnapokon a szentmisén a Medici család tagjai. A Vasary-folyosó a templom karzata mellett halad el, ahonnan egy ajtón keresztül léphettek be a templomba, ennek köszönhetően még az alattvalóikkal sem kellett érintkezniük. Ez a templom is ingyenesen látogatható.
San Miniato al Monte-bazilika
A naplementéiről híres Piazza Michaelangelo közelében található a San Miniato al Monte-bazilika. A belépés ide is ingyenes.

A templom fekete-fehér márványborítása már távolról felhívja magára a figyelmet. Firenze egyik legrégebbi műemlékét a XI. században kezdték építeni, de csak a XII. században fejezték be. Eredetileg egy Szent Benedek rendi monostor bazilikája volt. Egy III. században élő, örmény származású keresztény vértanú, Szent Miniasz ereklyéi fölé emelték, akit a császár jelenlétében fejeztek le. Ereklyéit a bazilika altemplomában őrzik ma is. A San Miniato al Monte-bazilikát a firenzei reneszánsz építőmesterek prototípusnak tekintették templomaik építése során, ugyanis az épület fekete-fehér márványdíszítése adott ihletet a firenzei dóm, azaz a Santa Maria del Fiore külső borításának elkészítéséhez, a Santa Maria Novella homlokzatának díszítéséhez, de még a Mediciek családi templomának, azaz a San Lorenzo-bazilika belső terének díszítéséhez is.

Firenzei dóm
A Liliomos Szűz Mária-székesegyházat, vagy ismertebb nevén a firenzei dómot 1296-ban kezdték építeni, és csak majdnem kétszáz évvel később, 1476-ban fejezték be. A világ egyik legnagyobb templomán kétszáz év alatt több építész dolgozott, melyek közül a legismertebbek Giotto di Bondone, és Andrea Pisano.

A dóm ékessége a kupola, amely már Filippo Brunelleschi keze munkáját dicséri. A negyvenöt méter átmérőjű kettős kupolát építészeti remeknek tartják. A belső kupolában spirálvonalban felfelé haladó bordákat hozott létre, melyeknek köszönhetően nem kellett aláállványozni az építkezés ideje alatt sem, mert a kupola megtartotta önmagát.

A kupola belsejét Frederico Zuccari és Vasari díszítik. Ha csak a templomot szeretnénk megnézni, akkor nem kell belépőjegyet váltani, ellenben ha szeretnénk felmenni a Giotto-nak dedikált harangtoronyba, és a keresztelőkápolnát, valamint a múzeumot is szeretnénk látni, akkor több mint 10 eurót kell fizetni a belépőjegyért.

Ponte Vecchio
Az Arno-folyón átívelő hidak közül a Ponte Vecchio, azaz az Öreg-híd az egyik legismertebb. A Ponte Vecchio helyén az ókorban egy fahíd állott, melyet az évszázadok során ismétlődő árvizek folyton elmostak. A jelenlegi kőhíd 1345-ben épült, négy sarkán egy-egy torony állott, melyekből mára csak egy, a Torre dei Mannelli, maradt fenn.

A híd két oldalát szegélyező apró épületek eredetileg hentesüzletek voltak, és szintén a XIII. században épültek. Az üzletek folyó felőli oldalát idővel megtoldották, ezáltal nyerték el jelenlegi, leginkább fecskefészekre hasonlító formájukat.

Az 1944-ben visszavonuló német csapatok az összes firenzei hidat felrobbantották, kivéve egyet, a Ponte Vecchio-t. Egyesek szerint Hitler-t is lenyűgözte a különleges híd szépsége, ezért megtiltotta csapatainak, hogy felrobbantsák, de talán az még valószínűbb, hogy a híd két végén felrobbantott lakóépületek romjai óvták meg az Öreg-hidat attól, hogy azt is felrobbantsák.
A híd északi oldalán lévő épületek fölött húzódik a Vasari-folyosó egy szakasza, emiatt I. Cosimo Medici, hogy ne zavarja a hentesüzletekből áradó hússzag, a hentesüzleteket aranyüzletekre cserélte, ezért ma itt találhatók a város legtehetősebb ötvösmestereinek ékszerboltjai.

Piazza di San Marco
Ha te is azok közé tartozol, akit kifejezetten idegesít a legnépszerűbb látványosságok körül csoportosuló tömeg, akkor neked is érdemes ellátogatnod a Piazza di San Marco-ra, azaz a Szent Márk térre. Annál is inkább, mert a téren lévő Szent Márk- templom és kolostor (Chiesa di San Marco) felbecsülhetetlen értékű képzőművészeti alkotásnak ad otthont, amelyet mindössze egy 4 eurós jelképes összegért bárki megtekinthet.
A középkori épületet Cosimo di Medici ajándékozta a Domonkos-rend tagjainak, újjáépítését követően a belső díszítését Fra Angelico-ra és rendtársaira bízta. Fra Angelico eredetileg miniatúrafestőként tevékenykedett, és olyannyira tehetséges volt, hogy az általa vezetett miniatúrafestő műhely lett a leghíresebb Firenzében. Bár miniatúrái közül csak néhány maradt fenn, a Szent Márk-kolostor falain ma is számos általa készített freskó és táblakép látható.
Kivételes tehetségét a pápa is elismerte, így lehetőséget kapott arra, hogy a Cappella Niccolinát, azaz a pápai kápolnát ő díszítse, melyet segédeivel meg is tett.
A sors fintora, hogy éppen ez a hely volt az, ahonnan a Medici család kizárólagos firenzei hatalmát megtörték. Savonarola, a Szent Márk-kolostorban élő Domonkos-rend tagja volt az a szerzetes, és prédikátor, akinek beszédeinek köszönhetően először felnyílt a firenzeiek szeme, nem sokkal később pedig elűzték elnyomóikat.
Palazzo Medici-Riccardi
Palzzo Medici-Riccardi-ban a Michaelangelo által tervezett ablakokat, Donatello domborműveit, Fra Angelico tanítványa, Benozzo Gozzoli által díszített kápolnát, Luca Giordano mennyezetfreskóit csodálhatjuk meg. Ez a palota is a Medici családé volt eredetileg, a Riccardi család tulajdonába csak később került. Jelenlegi, kibővített formáját ebben az időben nyerte el. Ebben a palotában született Lorenzo il Magnifico Medici, és a későbbi francia királyné, Medici Katalin is. A Palazzo Medici-Riccardi-ba 7 euró a belépő.

Palazzo Strozzi
Ahogy a neve is jelzi, a Palazzo Strozzi-t a Strozzi család építette, akik a Mediciek üzleti és politikai ellenlábasainak számítottak. A Strozzi család két tagja is részt vett a Mediciek elleni felkelésben, amely kizárólagos hatalmuk megtörésére irányult, így palotájukat a Mediciek elkobozták tőlük, és csak később került vissza az eredeti tulajdonosokhoz. Az épületben két könyvtár, és egyéb, más intézmények működnek, de van egy kiállítóterme is, ahol időszakos kiállításokat rendeznek. Az időszakos kiállítások ugyan csak belépővel látogathatók, de a palota alsó szintje és udvara ingyenesen is megtekinthető.
Uffizzi Képtár
Az ingyenesen, vagy a mindössze néhány eurós belépővel látogatható helyek mellett nem feledkezem meg a tömegeket vonzó látványosságokról sem. Az ingyenesen látogatható Ponte Vecchio-n kívül talán három olyan látnivaló van, ami szorosan összefonódik a város nevével: A firenzei dóm és ennek harangtornya, a Galleria delle Accademia, és az Uffizzi Képtár. Az előbb felsorolt látnivalók közül témámhoz talán az Uffizzi Képtár kapcsolódik a legszorosabban. Ahogy korábban említettem is, ide minden hónap első vasárnapján ingyenes a belépés. A képtárnak helyet adó épület építése 1560-ban kezdődött azzal a céllal, hogy egy épületben egyesítsék a városban lévő különböző közigazgatási hivatalokat, ezáltal egyfajta kormányzói hivatalt hoztak létre. Georgio Vasari terveinek megfelelően, mellyel I. Cosimo de’ Medici bízta meg, a környék bizonyos épületeit újabb épületekkel és egy U alakú loggia sorral olvasztotta egybe, melynek földszintjén egy ideig valóban hivatalok működtek, az emeleti termek azonban már ekkor is a Mediciek kép és szobor gyűjteményének adtak otthont. A gyűjtemény anyaga csak a Medicieket követő évszázadokban mozdult a képek javára.
A Pitti Palota megépítésével a kormányzati hivatalok átkerültek az Uffizzi-ból a Palazzo Vecchio-ba, melynek köszönhetően az Uffizzi teljes egészében a képek és szobrok otthonává vált.