- Vidéki származás
Egy Tolna megyei kis faluból származom, (ahonnan több mint egy évtizedre a fővárosba, majd pedig külföldre sodort az élet). Autónk sosem volt, a menetrend szerinti járatokkal pedig mondhatni, egyáltalán nem kényeztették el a falubelieket, különösen este hat után. Így aztán a járművel nem rendelkező vidéki embernek mintegy küldetésévé vált, hogy bebizonyítsa, autó nélkül is van élet. Lehet, kicsit körülményesebb és több energiát igényel, ráadásul hosszabb ideig is tart eljutni A pontból B pontba, de azért így is mindent meg lehet oldani. Az autó nélküliség a későbbi életemre is rányomta bélyegét, ezért aztán a fővárosban sem jelentett különösebb problémát, hogy gyalog járjak a munkahelyemre. Nem ritkán az is előfordult, hogy Zuglóból gyalog mentem Újpest központba. Az évekig tartó gyaloglás ezért aztán az utazási szokásaimra hatással volt.
2. Ragaszkodni az eldugott részletek felfedezéséhez
Az európai nagyvárosok látogatása során sem volt kérdés, hogy mellőzni fogom a tömegközlekedési eszközöket. Kivételt ez alól csupán Párizs és Madrid képezett egy-egy alkalommal. Ezeken a helyeken ugyanis nemcsak a távolságok nagyok, hanem az általam kedvelt szépművészeti múzeumokban is annyi a látnivaló, hogy nem mindig érte meg az eldugott utcácskák kedvéért lemondani róluk.
3. A vezetéstől való félelem
A vezetés iránti averziómnak és az autókölcsönzéssel járó kellemetlenségektől való félelmemnek köszönhetően (az autókölcsönzők által zárolt bankszámla, horribilis parkolási díjak, ismeretlen utak, a helyiek szokatlan vezetési stílusa, stb.) a különböző országokon belüli és közötti közlekedésre is leginkább vonatot, vagy ha épp az nem volt, buszt vettem igénybe. Ezek közül is előnyben részesítettem azokat, amelyeket főként a helyiek használtak. A turisták szállítására üzemeltetett buszok a Távol-Keleten nemcsak, hogy drágábbak, hanem kevésbé autentikusak is. Egy helyiekkel tömött buszon vagy vonaton utazni, különösen Európán kívül, amellett, hogy kifogyhatatlan humorforrás, nem ritkán nélkülözhetetlen információk tárháza. Nem beszélve arról, hogy nem kell azon aggódni, hogyan reagáljunk, ha hirtelen ott terem előttünk az úttesten egy nagyobb testű négylábú, és az sem okoz fejtörést, milyen közlekedési szabályokat alkalmazzunk egy olyan országban, ahol a két sávos úttestet négysávosként értelmezik és ennek megfelelően is használják. A buszon vagy vonaton eltöltött néhány óra alatt azt is megfigyelhetjük, hogyan változik a növényi vegetáció, a domborzat valamint a társadalmi környezet kilométerről kilométerre.
4. A páratlan szépségű természeti környezetben játszódó filmek
A vietnámi utamat A színes fátyol című film ihlette, amely Somerset Maugham regénye alapján készült. Igaz, hogy nem Vietnámban, hanem Kínában játszódik, de a cukorsüveg formájú hegyek mindkét országban ugyanolyan varázslatosak. A Hanoi-tól alig száz kilométerre lévő Ninh Binh-be érkezve béreltem egy biciklit, hogy azzal induljak a környék felfedezésére. Ennek köszönhetően nemcsak a hegyek lábánál megbújó illatos pagodákhoz, apró temetőkhöz, hanem csodálatos természeti környezetben lévő öko hotelekhez is eljutottam. A hegyek gyomrában megbújó kisebb-nagyobb barlangokat azonban már csak a helyiek csónakjain tudtam megközelíteni a lassan kanyargó folyókon meanderezve.
Angkort talán senkinek nem kell bemutatni. A tucatnyi több száz éves épület közül azonban van egy, amelyet a helyiek Lara Croft- vagy Tomb Raider-templom néven emlegetnek. A nevét onnan kapta, hogy 2001-ben ezen a helyen forgatták Angelina Jolie főszereplésével a Lara Croft: Tomb Raider című amerikai akció-kalandfilmet.
A Mekongon-delta vietnámi oldaláról egy lélekvesztőn hajóztam fel a folyón északra a XX. század legnagyobb népirtásáról hírhedtté vált Phnom Penh-be. Angkor több száz éves templomainak otthont adó Siem Reap pedig innen már csak egy néhány órás út volt busszal. Mindenképp alaposan szerettem volna végignézni a kitűnő állapotban fennmaradt műemlékeket, ezért nem volt kérdés, hogy biciklivel látogatom végig azokat.
Az első indiai utam során több mint 12 000 kilométert tettem meg szárazföldön gyalog, stoppal, riksán, tuk-tukon, buszon és vonaton a kontinensnyi ország legészakibb pontjától a legdélebbi pontjáig, majd a legkeletibb pontjától a legnyugatibb pontjáig. A James Bond filmek tizenharmadik epizódjának, azaz az Octopussy-nak a forgatási helyszínéül szolgáló rajasthani Udaipur egyáltalán nem volt kitérő, ezért ide is elbuszoztam.
5. Olvasmányok
Kedvenc szerzőm, George Orwell: Burmai napok című művének a mianmari utam létrejöttében volt nélkülözhetetlen szerepe. Mianmar egykori fővárosából, Yangon-ból egy teljes éjszakát zötykölődtem a hírhedt Burma-Sziám vasútvonal egy jelentős szakaszán, mire Mawlamyine-be, George Orwell életének egyik meghatározó helyszínére értem. Mintegy öt évet szolgált itt helyettes felügyelőként a burmai rendőrség kötelékében. Első regényét, a brit gyarmati rendszer visszásságait pellengérre állító Burmai napokat is itt írta 1934-ben.
Mielőtt azonban rátérnék a következő olyan irodalmi élményemre, amely a fenntartható utazás iránti elköteleződésemben kiemelkedő szerepet játszott, néhány mondat erejéig szeretnék kitérni arra, mit is jelent valójában a mianmari vonatokon utazni. Még ha hihetetlen is, de ezeken a szerelvényeken utazni komoly fizikai és pszichikai teljesítmény. Nemcsak a végtelenül kedves, de már-már zavaróan közvetlen helyiek miatt, és nem is azért, mert az ország lakosságának jelentős hányada még a vonatúton sem képes lemondani a bételről, amely vérvörösre színezi a szájukat és serkenti a nyálképződést, hanem leginkább azért, mert a mianmari vonatokon szinte egy percig sem lehet egy helyben megmaradni. A vasútállomásról kigördülő szerelvényen először jobbra, balra imbolyog az utasok törzse, amely önmagában még nem is lenne annyira zavaró, ha az egyre gyorsuló vonaton nem venné át a helyét egy másfajta erő, amely a gyorsulás mértékének megfelelően rövidebb-hosszabb időre kikényszeríti az ülésből az utazót. Mi tagadás, egy folyamatos gyaloglással töltött nap után bizony kilenc-tíz óra egy ilyen éjszakai vonaton eléggé megterheli az ember idegrendszerét.
Az Apám lelkét megérintve című könyv, amelyet a világhírű Tenzing Norgay serpa fia írt apja emlékére, a Mount Everest alaptáborhoz vezető gyalogtúrámat ihlette. Ezt az utamat a fenntartható utazás iránti elköteleződésem egyik legnagyobb mérföldkövének tartom. A könyv világhírű főszereplői, Sir Edmund Hillary és Tenzing Norgay hatására a Mount Everest alaptábor trekking kiindulópontjául szolgáló Lukla helyett magam is a hosszabb utat választottam, amelyet akkor használtak a hegymászók, amikor még a luklai reptér nem is létezett. Ennek, valamint a Gokyo-hegyre való néhány napos kitérőmnek köszönhetően mintegy huszonhat napig róttam a Himalája gyilkos ösvényeit túratársak, hordár és túravezető nélkül.
Josephus Flavius: A zsidó háború című könyvében ír a hősiesség szimbólumává vált Maszada-erődről. Az Izrael területén található En Gedi-sivatagtól délre található erődöt még Nagy Heródes építette egy elszigetelt hegycsúcsra. A zsidó-római háborúban a bevehetetlennek tűnő vár zelóta védői több mint három évig álltak ellen a rómaiak támadásainak. A harcok szomorú véget értek. A vár közel ezer életben maradt védője tömeges öngyilkosságot követett el annak érdekében, hogy ne kerüljenek élve az ostromló rómaiak kezére. A megindító történetnek persze, hogy magam is utána akartam járni, méghozzá szó szerint. A hegycsúcson lévő erődhöz lanovkával is fel lehet ugyan menni, én azonban itt is a nehezebb utat választottam. Negyven fokos hőségben a hegy lábától egy csepp víz nélkül vágtam neki az erődhöz vezető útnak. Az út mentén lévő sziklákon ugrándozó kőszáli kecskék tekintete vigyázta minden lépésemet, rajtuk kívül azonban egyetlen élőlénnyel sem találkoztam.
6. Érdeklődés a különböző vallások iránt
Ciszjordániában és Izraelben a Jézus életével valamint tevékenységével kapcsolatos Újszövetségi események inspiráltak több napos gyaloglásra a Genezáreti-tó partján valamint a Júdeai-sivatagban. Az egyiptomi Sínai-hegy legmagasabb pontjára azért gyalogoltam fel, hogy saját szememmel láthassam a helyet, ahol Mózes megkapta a Tíz parancsolatot tartalmazó kőtáblákat az Úrtól. A szíriai Damaszkuszba pedig már Szent Pál miatt mentem.
Indiában négy napig utaztam megállás nélkül busszal és vonattal azért, hogy végül Kalkuttában leborulhassak legnagyobb példaképem, Teréz anya kriptája előtt.
Az indiai Ladakh-ban Guru Rinpocse, azaz a Tibeti Halottaskönyv megalkotójának, Padmasambhavának a nyomába eredtem, méghozzá stoppal. Épp egy Zanskar-völgyi monostorhoz igyekeztem gyalog, és amikor már nagyon fáradt voltam, úgy döntöttem, a hátralévő néhány kilométerest szakaszt stoppal teszem meg. Egy többtagú ladakhi család vett fel, és többé nem is hagyott magamra. Ennek köszönhetően három napig élvezhettem a vendégszeretetüket a páratlan szépségű Ladakh-ban a kiemelkedő jelentőséggel bíró buddhista szent életének legmeghatározóbb állomásai után kutatva.
A Theravada buddhizmus központja, a mianmari Bagan is sokak számára ismerős lehet. A több mint ezer éves templomokból még napjainkban is nagyjából kétezer fennmaradt. Akinek az ideje engedi, annak érdemes akár több napot is eltölteni ezen a magával ragadó helyen. Én öt napig bicikliztem fáradhatatlanul a szebbnél szebb buddhista templomok között kanyargó földutakon, és ki nem hagytam volna egyetlen napkeltét vagy napnyugtát sem.
